Újabb csapatvezetői feladat. Újabb korosztályos kontinensviadal. A helyszín ezúttal Finnország, Tampere. A verseny az U20 Európa Bajnokság. Az 59 fős magyar csapat ( 39 versenyző és 20 kísérő) kedden délben repült Budapestről Helsinkibe. Már a reptéren érdekes beszélgetést folytattam egy biztonsági őrrel, aki ugyanazzal a géppel utazott, mint mi. Az izraeli csapatra fog vigyázni ezúttal atlétika sportágban, hiszen múlt héten Dániában vigyázott rájuk a korosztályos vitorlás EB-n. Kérdésemre, hogy volt-e már bármikor atrocitás, azt a választ kaptam, hogy legutóbb a szörfösök versenyén tüntetett a tengerparton egy húsz fős palesztin csapat, majd a következő versenynapon többen érkeztek, és már kés is volt náluk. Korábban a kerékpárosok versenyén volt olyan, hogy az izraeli zászlóval ellátott kulacsot is lecseréltették velük, nehogy bárkinek feltűnjön.

De vissza az atlétikához! Tampere-ben egyelőre csend és béke honol, csak a rajtszámok nem készültek el időre. Szerdán délelőtt már meg voltak, csak biztostűk hiányoztak még mindig. Még lesz néhány köröm! Egyébként kedden zuhogó esőben, hidegben értünk a finn fővárosba, és onnan még két órát buszoztunk Tampere-be. A törökökkel, szlovákokkal  (rám is köszöntek a vacsoránál magyarul), svédekkel, norvégokkal vagyunk egy szállodában. Mai ebédnél máris együtt ebédeltünk a svéd lányokkal Szabados Ármin, Dobó Zsombor, Beke Zétény és jómagam. A svéd lányokra biztos jó hatással lesz, a magyar fiúkat meglátjuk: mindhárman pályára lépnek a verseny első napján, csütörtökön.

Ma délelőtt meg volt a technikai értekezlet és a pályabejárás. Régi ismerősként üdvözöltük egymást a horvát, a szlovén, a cseh, és a máltai csapatvezetővel, utóbbival a bahreini „szörnyűségek” óta nem találkoztunk. Technikailag a rúdugró nekifutóval lesznek gondok, mivel a nekifutósávon az ellenoldali rúdugrószekrény fedele kiáll. Varga Iván nekifutása hosszabb, ráadásul pont a B csoportba került, ahol rossz a nekifutó. Problémát nem csak én, de a csehek is jelezték, a finn szervezők azt ígérték, hogy intézkednek.

Szálloda és a pálya közel van egymáshoz, így minden csapat gyalog közlekedik. A nyilvános edzésen is túl vagyunk a szokásos tumultussal. Szerda délután megnéztük az edzőpályát is 20 fővel. Dobóatlétáink itt találtak először normális kondisátrat. Szerda este rajtszámosztás és megbeszélés volt a magyar csapat programja. Csapatvezteőként pedig a szervező bizottság nyitóvacsorájára voltam hivatalos. Bergenhez hasonlóan nem volt terülj-terülj asztalkám, hanem hal előételnek, marha steak főételnek és desszert. A szlovák csapat vezetőjével mentem együtt, és vacsora közben jót beszélgettünk az atlétikáról, és sok más egyéb dologról is.