Halász Bence Európa bajnok! A második versenynap legnagyobb élménye. 84 méter 25 centi! Országos csúcs! Az örökranglistán a tizedik legjobb eredmény! Csak szuperlatívuszokban lehet Bencéről, és a körülötte dolgozó stábról, csapatról beszélni. És kalapot emelni. Köszönöm, hogy ezt élőben megélhettem, és csapatvezetőként részese lehettem. Az eredményhirdetés a stadionon kívül van, és mivel eddig nem voltunk érintettek, meg kellett keressük. Ebben segítettem Németh Zsolt edzőnek és Németh Zsanettnek, és együtt mentünk a hirdetésre. Ha láttatok már boldog embert!! Na, ő az volt! Az eredményhirdetésnél kicsit túlsúlyban voltak a svájciak (férfi távolugrás miatt), még zászlókat is osztogattak a sajátjaiknak, de mi aranyérmet ünnepeltünk, ők ezüstöt!
Szabados Ármin nyolcadik lett 20 évesen élete első felnőtt Európa Bajnokságon. Verseny előtt kicsit beszélgettünk a csapatsátorban. Ármint az első "világversenye" óta csapatvezetőként kísérem, így ilyen verseny előtti feszült pillanatokban is tudunk beszélgetni. Azt mondta, hogy nagy nyomás nehezedik a vállára, mert a sajtó akár érmet is vár tőle. Az volt a véleményem, hogy ekkora terhet kár magára pakolni, hisz még jövőre is van korosztályos versenye (U23 EB) is, talán nem élete nagy lehetősége előtt áll, mert abból lehet még bőven. A pályán azért láttam rajta, hogy fejben mennyire megviselte ez a verseny.
A csapatsátornál szomszédaink a norvégok, és Klekner Hangának norvég edzője van. Úgy illet, hogy bemutatkoztam, mint a magyar csapat ügyességi számokért felelőse. Ismét hasznát vettem a svéd tudásomnak, így "skandinávul" beszélgettünk, ha bármire szükség van szóljon. Hanga döntős lett, így még a döntőben is szükség lehet rám.
Kozák Lucáékkal együtt ebédeltem. Nagyon szimpatikus, hogy verseny előtt is mosolygós, kommunikatív. Egyáltalán nem a versenyről volt szó, hanem hogy nem túl jó a hotelben a kaja, bár Tokióban még ennél is szörnyűbb volt. Aki a magyar konyhán nő fel, annak nem egyszerű kielégíteni az ízlelőbimbóit! Luca végül ötödik lett egy szenzációsan szoros döntőben. Legalább egy kalaplengetést simán megér!
Rieti után azt hittem, hogy már nem fogok annyit utazgatni. De a birminghami forgalomnak köszönhetően itt 45-60 percessé válik az eredetileg 25 perces út. Ráadásul hazafelé 23 órakor is ugyanúgy dugó van, szinte mindennap más úton megyünk haza. Az úton a sportlókhoz hasonlóan bedugom a fülest és Ozzy Ozbourne-t hallgatok. Ozzy Birminghamban született, Aston városrészben nőtt fel, amelyen mindennap keresztül megyünk. Nem tudom a 60-as években, hogy nézhetett ki a városrész, de volt honnan kitörni. Tavaly adta búcsúkoncertjét a Villa Parkban, mely mellett mindig elmegyünk. Az EB-n egy dj szolgáltatja a zenét, és mindig belemixel egy kis Ozzyt és Black Sabbath-ot. Nem vagyok oda a dj-k által csinált zenékért, de ez a csaj szenzációsan csinálja. Elkezdi a Crazy Train-nel, még én is őrült extázisba kerülök!
Hazafelé az eredményhidetés után a tömegben törtem az utat a magyar csapatnak. Mire kiértem, már senki nem volt körülöttem. Így egyedül battyogtam a buszhoz. Molnár Attilával találkoztam a buszon, de telefon volt a fülén, így gyorsan gratuláltam a döntőbe jutáshoz. Apeldoornban és Nanjingban többször beszéltünk a verseny előtt, Birminghamban majd beszélünk a verseny után! :)
Hosszúak a napok. Indulás a 8 órás busszal (persze előtte reggeli és készülődés), érkezés vissza a szállodába kb. 14:15. Majd ismét indulás 16 órakor, és érkezés 23 óra után. Gondoltam, délután pihenek, de ilyenkor érkeznek meg a csapatvezetőnek a másnapi futambeosztások, a call room idők, így mire becsuknám a szemem, már vehetem is a telefont, hogy a fontos infókat mihamarabb beküldjem a csoportba.
Folyt. köv.
