Pénteken a kora délelőtti órákban megérkezett a magyar csapat szekszárdi része is. Szemerei Levente, és Lomb Ádám maratonfutók, valamint edzőjük Szőke Gergő. Én már a stadionban voltam, így nem találkoztam velük csak ebéd után. Akkor még mindig a szobájukra vártak. Ráadásul ebben a hatalmas szállodában csak külön-külön futottam össze velük, így egy fotót sem tudtam készíteni a "szekszárdi különítményről".
Csapatvezetői feladatok minden napra jutnak. Általában apró-cseprő, gyorsan elintézhető feladatok. Még az ötödik versenynapon is folyamatosan figyelni kell a whatsapp csoportot. Például jön egy rövid üzenet, hogy a női hétpróba magasugrás erősebb csoportjában lejjebb viszik a kezdőmagasságot. Ilyenkor megkeresem az edzőpályán Zsivóczky-Pandel Attila edzőt, és szólok neki, hogy tudjanak róla. Aztán felveszem a gyaloglók speciális akkredkártyáit a frissítő pontokhoz, délután felveszem a chipjeiket, majd este a szállodába érve odaadom Rácz Sándor, szakágvezetőnek. Ő létrehozott egy külön csoportot a gyaloglóknak. Oda olyan infókat, fotókat továbbítok napközben, melyet a szervező bizottság orvosi vezetője küldött a nagy csoportba. Vizet viszek a magyar csapat sátrába egy kartonnal, melyet mindennap megteszek. Ebéd közben a maratonisták a magyar csapat masszőrei után érdeklődnek, mivel Pál Robin és Kiss Zozó is az ebédlőben vannak éppen, összehozom őket. Így gyorsan telik a nap. A délelőtti programban jut idő arra is, hogy bemelegítés előtt váltsak néhány szót Bogdán Annabellával. Bellának ötödik, hatodik osztályban osztályfőnöke és edzője voltam. Szedresről, szülőkről beszélgetünk, és hogy ő bemelegítésnél nem szokott zenét hallgatni. Európa huszonkettedik legjobb gerelyhajítója lett péntek délelőtt, de joggal bosszankodhat, mert 56.90 elég volt a döntőhöz. Világos Györgyi pedig néhány évet öregedett, míg Adriána harmadik kísérletére beszenvedte magát döntőbe, röviden gratuláltam neki.
A délelőtt legizgalmasabb, és legfeszültebb pillanat a férfi 4x400 méter két előfutama volt. A magyar csapat kockáztatott: Enyingi Patrikot pihentettük, hogy a döntőben frissen futhasson, de odáig el kell jutni. Végül ez sikerült Kovács, Plisz, Csahóczi, Molnár összeállításban, de mi is néhány évet öregedtünk. Scheidler Géza , sportszakmai igazgató a nyakamba ugrott, mikor a második futam után kiírták a táblára az eredményeket. Nagy feszültség, és egyben teher is volt ez a magyar válogatott számára. Mindenki elvárja, hogy a legkisebb esélyeinket is valóra váltsuk, még ha az ellenfelek is szenzációs váltókat küldenek harcba. Vasárnap este kiderül, hogy mennyit frissült Patrik, és kezdő emberként milyen lendületet tud adni a csapatnak. Igazi csapatot alkotva, tudnak egymásért plussz századokat , tizedeket mozgósítani. Vagy inkább mínusz!
A váltóval is akadt feladat. Mivel országos csúcsot futottak, így 48 órán belül kötelező a doppingvizsgálat ilyen esetben, csapatvezetőként doppingvizsgálatot kell kérnem egyenként mind a négy fiúnak. Csapatorvosunk pedig elszaladt a fiúkhoz, hogy mikor lenne a legaktuálisabb. A levezetés után mind a négyen túl is estek rajta.
A csendes pihenő megint nem a pihenésről szólt. 17:30kor Szőke Gergővel mentünk ki a stadionba, és néztük végig az esti programot. A bemelegítő pályára érve épp Tamberi mellett mentünk el, aki az alkarjára írogatott valamit tollal. Végül az a három mondat segített neki az újabb Európa bajnoki címhez. Végre teltház volt, ám még is sikerült jól helyezkednünk: Tamberi felesége, és egy éves kis lánya (pont aznap volt a kislány születésnapja) előttünk ültek, így születhetett ez a fotó is. A szpíker el is énekeltette a közönséggel a Happy Birthdayt a győzelem után.
Remélem, a szombat és a vasárnap is hasonlóan jó hangulatban telik majd el.
