1996 szeptember elsején kezdtem tanári és edzői pályafutásomat. Akkor a tanévnyitóünnepségen a szentesi Koszta József Általános Iskola német-testnevelés szakos tanáraként vettem részt. Az első napon atlétika edzéseket hirdettem, így az edzői munkámat is ezen a napon kezdtem. 1999. február 1.től hazai pályán, Szekszárdon a Dienes Valéria Általános Iskola és Grundschule-ben folytattam a a munkámat. Bár a mai napon már csak apaként vettem részt az iskola tanévnyitóján, 21 és fél éven át aktív tagja voltam a tantestületnek 2021 júniusáig.
A 2026/27-es tanév nyitóünnepségén a himnuszt hallgatva eszembe jutott, hogy olyan atléták álltak már ezen az udvaron hasonló alkalmakkal, mint Bogdán Annabella, Németh Mátyás, Ohn Kinga, vagy éppen Schmelcz Fanny. Mind olyan válogatott atléták lettek, akik az alma metrből vittek magukkal valamit az útra. Valamit, ami további tanulmányaik során, majd felnőtt korukban is elkísérte, lelkesítette, tűzbe hozta őket. S nem csak őket, hanem azt a további 16 atlétát is, akik az elmúlt 30 évben magukra ölthették a címeres mezt, és valamely időszakban, valamely formában együtt dolgozhattunk. Ez a valami, az atlétika!
30 év edzői munka után úgy tekintek a sportok királynőjére, mint egy 130 éves hölgyre, akinek az elmúlt évtizedekben folyamatosan meg kellett szépülnie, újulnia. Méltó feladat egy ilyen sportágat szolgálni. Képzeljétek csak el, hogy mi lesz majd a manapság a földből zsákszámra kinövő, új divatsportágakkal több, mint egy évszázad múltán. Egy évszázados hagyományokkal rendelkező sportágat népszerűsítek nap, mint nap edzésekkel, rendezvényekkel, eseményekkel, a viselkedésemmel (!) a XXI. század csilli-villi, elhivatott szakembereket egyre inkább nélkülöző, a gyerekeket, és szüleiket bepalizó sport világában.
Gyermekkoromban beékelődött az atlétika a fejembe - pedig nem zúdult rám ilyen mértékben, mint manapság - , és azóta nem enged. Voltak hullámhegyek - 37 országos- ill. diákolimpiai bajnokicím, 67 bajnoki ezüst- , és 83 bronzérem -, és hullámvölgyek, de a sportok királynője továbbra is fogva tart. Büszke vagyok rá, hogy azzal foglalkozom, abban teljesedtem ki, ami mindig is érdekelt, s mindezt sikeresen, tiszta lelkiismerettel teszem. A testnevelőtanári, edzői munka mellett voltam szakosztályvezető, régiós koordinátor, utánpótlás-szakágvezető, csapatvezető. Immár tizennégy világversenyen kísérhettem, vezethettem a magyar válogatottat az elmúlt négy évben, és 59 éremhez statisztálhattam világ- és Európa Bajnokságokon, Európa Kupán, Ifjúsági Olimpián.
Versenyeket is szervezek pályán, teremben, mezőn, országúton. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy a 2004-ben általam létrehozott Sportélmény Alapítvány által szervezett Domaine Gróf Zichy Futóverseny, a Baron von Twickel mezeifutó-versenysorozaton olyan atléták nőttek fel, mint Mátó Sára, Szemerei Levente vagy Vindics-Tóth Lili Anna.
Az atlétika egy rendkívül őszinte sportág. A mérőszalag vagy a stopperóra megmutatja a valóságot az atléta teljesítményéről, és az edzője munkájáról. A magasra tett léc is fennmarad, ha jól dolgoztunk. Ugyanilyen őszintén emelem én is a lécet továbbra is magasra az előttem álló években is.
Szekszárd, 2026.09.01. Scherer Tamás
