Ismét megbízást kaptam a Magyar Atlétikai Szövetségtől csapat vezetésére. Ezúttal az Ifjúsági Olimpia a cél, melyet Szenegál fővárosában, Dakarban rendeznek meg. Az utazók névsorában már tavasz óta csapatvezetőként szerepel a nevem. Szeptember 30-án lejárt a szerződésem a szövetséggel, de egy két hónapos szerződés-hosszabbításnak köszönhetően útra keltem Afrikába. Gombóc Artúrnál már jobb vagyok, hiszen ő nem jutott el a fekete kontinensre. Bár még én sem. Párizsban ülök a reptéren egymagam, és várom, hogy az Air France továbbrepítsen Dakarba.
Hogy miért vagyok egyedül? Hosszú történet ez, kérem szépen. Szeptemberben jelezték a szervezők, hogy az eddigi négy kvóta mellett ( női súly, női 5000 m gyaloglás, női 1500 méter, férfi 200 méter) kap Magyarország egy ötödik kvótát, mégpedig női rúdugrásban. A Magyar Atlétikai Szövetség előző vezetése még szeptemberben úgy döntött, hogy az a hely Zsombor Csengét illeti. Aki emlékszik még a Rieti élményekre, tudja, hogy Csenge Ausztráliában él, édesanyja, Szabó Zsuzsanna az edzője. Október 21-én, a fogadalomtétel napján kaptam egy telefonhívást a Magyar Olimpiai Bizottságtól, hogy csapatvezetőként javasoljak valakit, aki Budapestről kiviszi az MTK-s rudakat Dakarba, mert Ausztráliából nem lehet megoldani. Másik géppel mint a csapat, mert az Iberian légitársaság, amivel a magyar csapat utazik, nem hajlandó elvinni a túlméretes csomagot. A csapattal utazó két edzőt nem akartam elválasztani a tanítványaiktól, így maradtam én. Az Air France vállalta a rudak szállítását párizsi átszállással. Ezért ülök a Charles de Gaulle reptéren. Volt egy órám az átszállásra, amit sikeresen abszolváltam is a város méretű reptéren, de indulás előtt kiírták, hogy 16:30 helyett 19:20kor indul a dakari járat. Hát, itt üldögélek a francia, aruba-i, brazil, mexikói, hondurasi, nicaraguai, japán versenyzőkkel, és várunk. Az eredeti terv szerint a levegőben megelőztem volna a madridi járatot - ők 3 és fél órás átszállással vannak a spanyol fővárosban -, és a reptéren bevárom a magyar csapatot a rudakkal. Most már biztos, hogy november 5-én csütörtökön nem érek Szenegálba. Majd valamivel éjfél után.
Reggel 8kor indultam Szekszárdról, a Kossuth Lajos utcából neki a nagyvilágnak. Jól összehangolva 9:50kor találkoztam Barnai Andrissal és Csiszár Gáborral, akik a rudat hozták, Pignitzky Dórival, a MOB-tól, aki szállítást fizette, és Jakab Kingával ( a csepeli Szabó Viktor anyukája), aki a reptéren dolgozik. Amikor Rietibe utaztunk már egyszer segített, és most ismét segítséget kértem tőle, hogy minden klappoljon. Klappolt is!! Köszünjük szépen. Nálam van Zsombor Csenge versenyfelszerlelése is! Még jó hogy, tegnap este édesanyjának eszébe jutott, hogy azt ki hozza ki. Gyors telefon a szövetségbe este 19:30kor Verseczky Nórinak, és a rudakkal együtt érkezett délelőtt a felszerelés is a reptérre. Működik a gépezet!
Egyébként jó kis kaland vár ránk. Afrika először rendez olimpiai eseményt. Október 31-én kezdődött, és aki látta megnyitó ünnepséget, az láthatta, hogy a szenegáliak nagyon komolyan veszik a házigazda szerepét, szeretnének bizonyítani. A német sajtó viszont már a kezdés előtt rájuk húzta a vizes lepedőt a nagy állami adósságok, a túlzott költségek, és az emberi jogok megsértése miatt. Ez utóbbit azért, mert tavasszal hoztak Szenegálban egy törvényt, ami börtönbüntetéssel súlytja a homoszexualitást. Aztán egy olyan cikk is megjelent, hogy míg az ifi olimpián több strandversenyszámban is versenyt rendeznek, addig a parton menekülni vágyó fiatalok indulnak csónakokkal Európa felé, mert novemberben a legnyugodtabb a tenger. A magyar sajtóban nem találkoztam eddig ilyenféle cikkekkel, sőt szerintem viszonylag keveset foglalkoznak a IV. Ifjúsági Olimpiai Játékokkal.
Szenegál sokat várt a rendezésre. Eredetileg 2022-ben került volna sor a negyedik alkalomra 2010 Szingapúr, 2014 Nanjing, és 2018 Buenos Aires után, de a covid keresztülhúzta a számításokat, Dakar 8 éve vár a nagy eseményre, a nagy lehetőségre. Most én is várok, bár nem ennyit! Lassan, de biztosan irány Dakar!
